Drábik János blogja
A magyar nemzet tagjai ma kisebbséget alkotnak Magyarországon
január 29, 2010
Az egyre csökkenő lakosságú Magyarországon a magyar nemzethez tartozó magyar magyarok már hosszabb ideje kisebbséget alkotnak az érdekérvényesítés és a közéleti befolyás szempontjából. Pénzuralmi diktatúrává degenerálódott fél demokráciánkban négyévenként még érvényesül az egy fő-egy szavazat számbeli többség, de ezt folyamatosan felülírja a pénz és termelői vagyonnal rendelkező viszonylag kis létszámú érdekcsoportoknak az érdekérvényesítési fölénye.
A vagyon hatalom, és a magyar nemzetiséghez tartozók közös vagyona volt a nemzeti önrendelkezés alapja. A nemzeti vagyon átadása – elsősorban külföldiek, másodsorban pedig e külföldi pénzuralmi struktúrák hazai kollaboráns érdekcsoportjainak – megfosztotta a magyar lakosság mintegy 70%-át az érdekérvényesítés anyagi alapjaitól. A nemzeti vagyonnal az önrendelkezés is odaveszett.
A pénz és termelői vagyonnal rendelkező érdekcsoportoknak és politikai képviselőiknek behozhatatlan fölényük van a nyomtatott és elektronikus tömegtájékoztatás terén. Vagy ők ezen intézményeknek a tulajdonosai, vagy pedig azok működtetői függenek anyagilag ezektől a pénzvagyonos érdekcsoportoktól.
A pénzuralmi diktatúra haszonélvezői bevezették a gyakorlatba azt az elvet, hogy a választási ígéreteket nem kell szó szerint venni, nem kell azok betartását számon kérni. Ily módon a pénzuralmi csoportok számára szalonképesnek hirdetett választási ígéretek, illetve azok megszegése a választások után, valójában törvényesíti azt a demokrácia-ellenes gyakorlatot, hogy semmibe lehet venni a számbeli többség (egy fő-egy szavazat) választáson kifejezett akaratát.
A pénzhatalom számbeli kisebbséget alkotó érdekcsoportjai a többséget alkotják, amikor egyedül ők határozzák meg, melyik téma lehet a választási kampány része, továbbá melyik választási ígéretet kell betartani, és melyiket kell csak a választási propaganda részét képező üres ígéretnek tekinteni. A hamis választási ígéretet a közélet tisztasága ellen elkövetett közéleti bűncselekménnyé kéne nyilvánítani. Ha szokásjogi alapon átmegy a gyakorlatba, miszerint nem kell betartani a választási ígéreteket, akkor az megakadályozza az érdemi-etikai demokrácia érvényesülését. A mai Magyarországon pedig a lakosság, a szavazó állampolgárok túlnyomó többsége számára már csak ez az egyetlen eszköz, ami még úgy, ahogy megmaradt. Ha ezt az eszközt is elveszik a magyar társadalomtól, akkor már csak a demokrácia karikatúrájáról, egy degenerált üres formáról beszélhetünk.
Több ún. alkotmányjogász is elválasztja a demokratikus közélet politikai tartalmát a demokratikus formák betartásától. A közjog, mint forma valójában, mint tartalmat objektivizálja, ülteti át gyakorlatba a politikát. Ha pedig ez a politika pontosan a választási ígéretek üressége, álnoksága, félrevezető propagandafogásai miatt hamis, akkor a közjog formáinak a betartása már csak üres formalitás, egy lényegétől megfosztott, kiherélt tartalmat objektivizál. A forma objektivizált tartalom. Az érdemi demokrácia, mint forma csak igaz politikai tartalmat fejezhet ki.
Egy viszonylag hétköznapi hasonlattal, hiába gyártom le szabályosan a kolbászt minden technológiai, egészségügyi és jogi előírás kínos betartásával, ha a hús, amiből a kolbász készült, romlott volt. Kissé jogászibban megfogalmazva, nem lehet a keretein túlfeszített jogpozitivizmussal kiüresített formát, a társadalmi igazságosságot, az esélyegyenlőséget és az igaz tényekre támaszkodó tartalom fölé emelni. A tartalom az első és a meghatározó.
A népszuverenitásnak vissza kell venni a monetáris felségjogokat
január 29, 2010
Churchill 1960-ban, Bernben mondta a következőket: „Németországnak megbocsáthatatlan bűne a második világháború előtt az volt, hogy kísérletet tett gazdaságának kiszakítására a világkereskedelmi rendszerből, és arra, hogy kialakítsa saját pénzügyi rendszerét, amelyből a pénzvilág nem tud többé profitálni.” A nemzetközi pénzhatalomnak ez az ügynöke levonta a következtetést is: „Lemészároltuk a gaz disznót.” Ez azt jelenti, ha Magyarország ki akarna lépni abból a pénzuralmi világrendből, ahol egyetlen szabadság érvényesül valójában: az uzsorával való fosztogatás és a kamattal való jövedelem elvonás szabadsága, akkor számítania kell arra, hogy a nemzetközi pénzügyi struktúrák bosszút állnak Magyarországon.
A napokban az MNB, Magyarország központi bankja, a nemzetközi pénzvilág magyarországi helytartója 6,25%-ról 6%-ra csökkentette az alapkamatot. A nemzetközi pénzügyi struktúrákat kiszolgáló szervilis pénzügyi technokraták és az általuk fizetett tömegtájékoztatás önmagát túlszárnyaló, szinte lihegő alázattal lelkendezett: Immáron a legalacsonyabb az alapkamat 2006 óta. Ezek a komprádor, kozmopolita és kollaboráns pénzügyi technokraták és az őket csöpögő alázattal kiszolgáló újságírók csak azt felejtették el ehhez hozzátenni, hogy immáron már csaknem két éve világszinten igen alacsony a kamatszint. Egy magyar vállalkozónak még a 6%-os „alacsony” kamat esetén is 6-szor annyi kamatot kell fizetni, ha hitelhez akar jutni, mint egy cseh vállalkozónak. De 12-szer annyit, mint egy angol vállalkozónak. Mert Nagy-Britanniában már hosszabb ideje 0,5% az alapkamat, míg Csehországban 1%. Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi pénzvilágnak ez a magyarországi helytartója, az MNB még mindig olyan pénzügyi feltételeket szab meg, amelyek teljesen versenyképtelenné teszik a magyar vállalkozókat.
Hogyan építsen meg például a magyar olajos magvak feldolgozására egy növényi olaj ipari feldolgozó üzemet egy magyar vállalkozó, ha neki 6-szor annyi kamatot kell fizetni a vállalkozáshoz szükséges hitelekért, mint mondjuk egy cseh vállalkozónak. A Magyar Nemzeti Bank csak üres közhelyekkel tudja megindokolni tarthatatlan álláspontját. A valódi indok az, hogy a nemzetközi pénzügyi struktúráknak szüksége van arra, hogy azokat a pénztartalékaikat, amelyekért a nyugat-európai bankokban csak 1-2% kamatot kaphatnának, azt a budapesti MNB-nél tömegesen elfektetve 4-5-6% kamat felárhoz tudnak jutni. Ma is mintegy 5 és 6 ezer milliárd forint körüli összeget tartanak a külföldi bankok az MNB-nél, és viszik el érte a 4-5%-kal nagyobb kamatjövedelmet. Az itt parkoltatott pénzek kamatfelárát a magyar költségvetés fizeti. Az a többletkamat, amit kizárólag a magyaroktól tudnak beszedni, mintegy 500 milliárd forint kamattöbblettel terheli meg a magyar költségvetést, vagyis a magyar adófizetőket.
Az európai bankrendszer – kizárólag saját önző profitérdekeit szem előtt tartva – rákényszerítette az Európai Unió közpinti bankját Frankfurtban, hogy az lehetőleg ne tartalékoljon magyar államkötvényeket. Ezáltal bizalmatlanságot kelt Magyarországgal szemben, és a „piacnak” becézett nemzetközi pénzügyi spekulánsokban azt a téves benyomást kelti, hogy valamiféle kockázati felárra van igényük akkor, ha Magyarországnak nyújtanak hiteleket. A magyar államkötvények semmivel sem kockázatosabbak, mint a nyugatiak. A pénzügyi spekuláns érdekcsoportok által irányított EU-bankrendszer azonban igényt tart kamatfelárra, és így kényszeríti arra Magyarországot, hogy állandóan 4-5%-kal több kamatot fizessen, mint a többi ország. Ez pedig teljes mértékben megakadályozza azt, hogy magyar gazdálkodó és vállalkozó a pénzügyi és gazdasági esélyegyenlőség alapján vehessen részt az EU gazdasági versenyében.
Az új kormánynak, ha nemcsak nemzeti retorikával akarja etetni a magyar lakosságot, hozzá kell nyúlnia azokhoz a monetáris felségjogokhoz, amelyeket ma az MNB bitorol, és ahol demokratikus felelősséggel nem tartozó kinevezett bürokraták döntik el, hogy versenyképes lehet-e egy magyar vállalkozó vagy se. A monetáris felségjogokat – pénzkibocsátás, kamatszabályozás, árfolyam szabályozás, hitelezés – a magyar Országgyűlés, a Kormány és a Pénzügyminisztérium ellenszolgáltatás nélkül engedte át a nemzetközi pénzvilág és budapesti helytartója, az MNB hatáskörébe. Feles törvénnyel adta át ezeket a fontos hatalmi jogosítványokat, tehát a nemzeti oldal kétharmados győzelme se szükséges hozzá, hogy ezeket a monetáris felségjogokat egy nemzeti kormány a saját hatáskörébe visszavegye. Ha nem veszi vissza, akkor valójában csak kozmetikai és retorikai változtatásokat tud megvalósítani. A magyar vállalkozókat, a magyar gazdasági élet szereplőit csak akkor tudja azonos versenyhelyzetbe hozni szomszédjainkkal és az EU többi országával, ha a monetáris feltételek is azonosak. A nemzetközi pénzvilág önzése nem engedi meg, hogy a Magyar Nemzeti Bank is levigye, mondjuk 1%-ra az alapkamatot, mert akkor nem tudnák leszívni a magyar társadalom jövedelmét. Ezért a kormánynak igenis a nemzetközi pénzvilág képviselőivel szembeszállva egy új, a nemzeti érdekeket fair módon figyelembe vevő megállapodást kell kiharcolnia.
Sem magyar jogszabályok, sem az Európai Unió jelenleg érvényes szabályai nem akadályozzák, hogy egy olyan kormány, amely az euró zónához még nem csatlakozott országot irányít, igenis érdemben beleszólhasson az adott ország monetáris döntéseibe. Ezért a jelenlegi magyar parlamenti választásokon kiemelt témává kell tenni, hogy a nemzeti érdekek nevében fellépő politikusok hajlandók-e a monetáris felségjogokat visszavenni a demokratikus felelősséggel tartozó intézmények – az Országgyűlés, a Kormány, Pénzügyminisztérium – hatáskörébe. Ehhez csatlakozik még az, hogy honlapom minden kedves látogatója, aki ezt a blog-bejegyzést olvassa, érezze úgy, hogy én személyesen felkértem arra: Követelje, hogy a kormányzat pontosan számoljon el azzal, hogy az egyébként teljesen feleslegesen Magyarországra rákényszerített 25 milliárd dollár IMF-EU készenléti hitelből mire költötték el azt a 20 milliárd dollárt, amit már felhasználtak. Már most jelezem, nem fognak sem őszinte, sem pontos választ erre a kérdésükre kapni. A készenléti hitel felvételének valódi oka ugyanis az volt, hogy azt a kamatfelárat, amit gátlástalan önzéssel leszívtak a magyar társadalomtól, azt teljes mennyiségben zavartalanul ki tudják vinni az országból. Más szóval az MNB-nél vezetett devizaszámlának a feltöltéséről volt szó, a kamattöbblet kivitele érdekében.
Hogyan lehet megfékezni a korrupciót?
január 29, 2010
Hazai és Európai Uniós szakértők egybehangzóan állapítják meg, hogy a magyar nemzeti jövedelem túlzottan nagy részét emészti fel a korrupció. A korrupció szempontjából Magyarország besorolása egyre romlik, és 2009-ben mélypontot ért el. Elvben mindenki egyetért azzal, hogy ezt a káros jelenséget vissza kellene szorítani. Az a mód, ahogyan ezt végre akarják hajtani, a korrupció ellenes erőfeszítéseket közhelyek pufogtatására redukálja. A korrupciónak ugyanis a jelenlegi pénzuralmi rendszerben magába a rendszerbe beágyazott, rendszerfüggő okai vannak.
Aki csak részben is ismeri írásaimat vagy előadásaimat, az tudja, hogy régóta hangsúlyozom: a vagyon hatalom. A túl nagy vagyon pedig túl nagy hatalom. Ha nem teszünk semmit túlvagyonosodott érdekcsoportok minden mértéket felrúgó pénzügyi fölénye ellen, akkor csak szentelt víz és varázsmondóka, vagyis üres retorika a korrupció elleni küzdelem hangoztatása. A túlzott vagyoni hatalmi fölény ellenállhatatlanul csábít a visszaélésre. Ugyanis a pénzügyi és gazdasági főhatalmat megszerzett érdekcsoportok ezt a pénzügyi és vagyoni fölényüket a korrupció legváltozatosabb technikáival alakítják át politikai döntésekké.
Ebben a folyamatban maximálisan támaszkodnak az elburjánzott és értelmes keretein túlfeszített titkosításra. Magyarországot elárasztották a legkülönfélébb titkok: a banktitok, a gazdasági versenyhez fűződő titkok, a nemzetbiztonsági titkok, az államtitkok és lehetne sorolni, hogy mi mindent nem titkosítanak ma le, sokszor teljesen értelmetlenül és nem egy emberöltőnyi időre, hanem gyakran 50 és 80 évre is, ahogy erre már akadt példa az elmúlt két évtizedben. A titkosításnak ez a teljesen értelmetlen túlfeszítése valójában a bűncselekmények elkövetőit, többek között a korrupció eszközét használók érdekeit védi, és rendkívül káros a társadalom egésze számára. Ha az eljövendő politikai döntéshozók nem tesznek semmit a mértéktelen titkosítási mánia ellen, akkor továbbra se lesz lehetőségnek a magyar társadalomnak arra, hogy a nyilvánosság nyomása alá helyezze a hatalom gyakorlóit, és a fokozott alulról jövő ellenőrzéssel korlátozni lehessen mind az aktív, mind a passzív korrupciót, a tömeges méretű visszaéléseket.
Ma, amikor sem a személyhez kötődő erkölcsiségnek (moralitásnak), sem a társadalom egészéhez kötődő erkölcsnek (morálnak) nincs ázsiója, amikor utópiák naiv hirdetőinek nevezik azokat a társadalomkutatókat, akik az erkölcsiséget és az erkölcsöt kutatják, vagyis az etika tudományát művelik, nos, ebben a helyzetben csak az számít bűncselekménynek, ami lelepleződik. Minden visszaélés a közérdek rovására eltűrt, megengedett, sőt támogatott, amíg az titokban marad. Csak a lelepleződött bűnelkövető számít bűnözőnek. Mivel hiányzik az erkölcs, mint külső és az erkölcsiség, mint belső fegyelmező erő, ezért csak a jogi szabályozók működnek, de csak többé-kevésbé. Ha tehát a titkosítás túlfeszítésével ezeket a bűncselekményeket és visszaéléseket állami jóváhagyással rejtve tartom a társadalom nyilvánossága elöl, akkor valójában az állam maga támogatja a korrupciót. Maga az állam segíti elő, hogy egyre többen ki tudják vonni magukat korrupt magatartásuk következményei alól.
Összefoglalva, aki tehát nem nyúl ahhoz, hogy megszűnjenek a vagyoni és jövedelmi viszonyokban jelenleg meglévő rendkívül eltúlzott aránytalanságok, akkor az nem tudja megakadályozni, hogy a túlvagyonosodott érdekcsoportok a korrupció legváltozatosabb technikáival konvertálják át fölényüket politikai döntésekké. Ha pedig nem csökkentem a társadalom érdekeit semmibe vevő eltúlzott méretű titkosítást, akkor megakadályozom azt, hogy a korrupció és más bűncselekmények elkövetőit a nyilvánosság nyomása alá helyezve leplezzük le, és ily módon ne csak kenetteljes szavakat vessünk be a korrupció ellenes harcba, hanem eredményekhez vezető, valódi intézkedéseket is.
Ismét blog közelben
január 27, 2010
Kedves Honlap-Látogatók,
Elnézést a hosszú kimaradásért, de most megújult erővel és új gondolatokkal – remélhetőleg – gyakran fogok jelentkezni.
Barátsággal
Drábik János
Két előzetes megjegyzés a jelenlegi kormányváltás bejelentéséhez
március 25, 2009
Gyurcsány Ferenc bejelentéséhez annyit, hogy számára a reform a magyar munka jövedelmének az átcsoportosítását jelenti a munkától a nemzetközi pénztőke javára. Ennyiben igaz az, hogy Magyarországon ma az MSZP tekinthető a nemzetközi pénztőke nagyobb létszámú pártjának, az SZDSZ és az utóbbi időben már az MDF a nemzetközi pénztőke kisebb magyarországi képviselőinek. Aki a magyar lakosságtól további jövedelmet csoportosít át a pénztőke javára, és ezzel pusztítja a magyar nemzetet, azt nem lehet a magyar nemzet hiteles képviselőjének tekinteni. Nem attól magyar valaki, hogy magyarul beszél és magyar állampolgár. Attól magyar valaki, és beszélhet a magyar nemzet nevében, hogy akár a nemzetközi pénzügyi rendszerrel is szembeszáll a magyar nemzet érdekeinek a védelmében. Aki szervilisen a telhetetlen pénztőke minden kívánságát teljesíti, az nem tekintheti magát a magyar nemzet képviselőjének.
Az a nemzetközi pénztőke és neoliberális politika, amely megszüntette roma honfitársaink életlehetőségét, megszüntetve azokat a munkahelyeket, ahol korábban dolgozhattak, az valójában a hazai cigány származású magyar lakosság ellensége. A demokrácia azt követelné, hogy a népszuverenitás hordozója, az állampolgárok közössége politikai döntéseket hozhasson. Minden olyan lehetőség, amely szűkíti az alkotmányban is foglalt közvetlen demokrácia mozgásterét, alkotmányellenesnek és demokráciaellenesnek tekinthető. Ezek előzetes megjegyzések, részletes és elemző kifejtésükre a későbbiekben kerül sor.
Lendvai Ildikó azt állította, hogy a Fidesznek ezek szerint nem Gyurcsány Ferenc személyével volt gondja, hanem azt akarja, hogy ne jöjjön létre nemzeti többség. A kérdés az az MSZP frakcióvezetőjéhez, hogy hol van az a nemzetrész, amely ma az MSZP mögött áll. A legutóbbi közvéleménykutatási adatok szerint ez 15 és 20% között mozog. Vagyis a parlamentben lévő MSZP képviselők mögül elmozdult saját szavazóbázisuk. Amit az MSZP ma képvisel, azt a magyar társadalom kevesebb mint 1/5-e támogatja. Ezért ha valóban demokratikusan gondolkodna frakcióvezető asszony, akkor azon fáradozna, hogy olyan politikát képviseljen az MSZP, amelynek vannak támogatói. Ezért az egyetlen demokratikus megoldás, ha azokhoz fordulunk, akiktől a jelenlegi parlamenti képviselőik is a megbízást kapták, vagyis a választópolgárokhoz. Aki ellenzi a választópolgárok megkérdezését, az valójában ellenzi az etikai, érdemi demokrácia érvényesülését. Valójában egy, a lakossággal szembefordult politikai érdekcsoportnak a pillanatnyi érdekeit képviseli az ország, a nemzet egészének – többségének – szükségletei, érdeki és értékei helyett. Jó lenne, ha a frakcióvezető asszony elgondolkodna azon, hogy mióta azonos a nemzetközi pénz és korporációs oligarchia a magyar nemzettel. Ha ugyanis konkrétan végig vesszük, hogy frakcióvezető asszony milyen érdekek mellett szállt síkra, akkor megállapíthatjuk, hogy azok a nemzetközi pénzvilág érdekei. Ezért őt a globális pénzügyi világelit egyik magyarországi szóvivőjének tekinthetjük, nem pedig a magyar nemzet képviselőjének, amelyre állandóan hivatkozik. Ha biztos, hogy a magyar nemzetet képviseli, akkor miért fél annyira a megmérettetéstől, hogy a választók elé álljon?