Mi ellen kellett fellázadnom?
április 6, 2010
2010. januárjában írtam néhány bejegyzést a saját honlapomon lévő blogomba. Ezzel a lehetőséggel azért nem éltem, mert rendkívül elfoglalt Korszakváltás című új könyvem megírása. A bejegyzéseimre – meglepetésemre – csaknem ötszázan válaszoltak néhány napon belül. Ez arra ösztönzött, hogy rendszeressé tegyem kapcsolatomat azokkal az olvasóimmal, akik vették a fáradságot, hogy válaszoljanak. Most egy olyan e-mail üzenettel foglalkozom, amely a 2010. január 30-án a Duna Palotában elmondott beszédemhez fűz megjegyzést. Ekkor tartotta kampánynyitó nagygyűlését a Torgyán József nevével jelzett Kisgazda-Koalíció.
Drábik János
Miért lázadt fel Drábik János?
A Szent Korona Rádió fogalmazása szerint „A Torgyán féle párttal valószínűleg az égvilágon senki sem foglalkozott volna, ha nincs ott Drábik János. Tudta ezt a Kisgazdák vezetője is, ezért hívta meg a népszerű írót, hogy tartson nekik előadást. Az Uzsoracivilizáció és Világzsákutca – Új világrend? című könyvek szerzője pedig elvállal minden olyan szereplési lehetőséget – természetesen mindent – ahol terjesztheti az eszméit, azaz elmondhatja azokat a tényeket, amelyeket hosszú évek alatt kikutatott a háttérhatalomról, illetve a pénzvilág vezetőinek a visszásságairól. Bár az író önéletrajza továbbra is megtalálható a Torgyán-párt honlapján, megerősítést nem kaptunk arra vonatkozólag, hogy maga az író ehhez hozzájárult volna. ’Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek’ ’Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.’ ”
Az itt ismertetett írás azzal végződik, hogy Drábik János írásai továbbra is olvashatóak a Szent Korona Rádió honlapján.
Egy másik, ugyancsak Interneten olvasható írás Nyíregyházáról érkezett 2010. február 1-jén. Eszerint Drábik János felbukkanása a Torgyán-pártban talán megdöbbentőbb, mint Pokol Béláé volt annak idején. Idézzünk az írásból:
„Az egyébként páratlanul művelt polihisztor Drábik János, aki számos globalizáció-ellenes könyvet, cikket és előadást jegyez, pár hónapja Nyíregyházán tartott előadásán arra szólította fel a hallatóságot, hogy 2010-ben a valódi nemzeti politikai oldalra adják szavazatukat, majd amikor megkértem, nevezze meg ezeket: a Jobbikot és a Fideszt említette, hozzátéve, mindenki vérmérséklete szerint válasszon közülük.”
„Emberileg természetesen érthető, és a történelemben nem példanélküli, hogy a fősodratú politika egyre impotensebb pártjaiból kiábrándulva valaki egy kisebb, radikálisabb „underground” mozgalom felé fordul, amelytől választ és megoldást remél problémáira; többek között ez segítette hozzá a Jobbik Magyarországért Mozgalmat az Európai Parlamenti választásokon elért várakozáson felüli eredményhez. Azonban az, hogy egy finoman szólva kiérdemesül és hiteltelenné vált politikai szereplő pár hónappal az országgyűlési választások előtt debütál egy új párttal, semmi mást nem célozhat, mint azt, hogy szavazatokat vonjon el másoktól. Trogyán József és Drábik dr. esetében maximum az életkoruk, s mindkettőjük esetében a korán megszakadt zenei pálya és a jogi végzettség tűnnek közös vonásoknak, ezekkel azonban választást nyerni, parlamentbe jutni aligha lehet.”
A nyíregyházi szerző ezután kitér arra, hogy egy Fidesznek szilárdan elkötelezett ismerőse megosztó pártnak nevezte a Jobbikot, mert a Fidesztől vesz el számos szavazatot, ahogyan ezt a Harmadik Út Koalíció tette 2006-ban. A szerző elismeri, hogy a Jobbik valóban megosztó párt, mert az euroatlantista-globalista MSZP, MDF és SZDSZ szavazókra álnemzeti, de opportunista Fidesz-hívőkre, másrészt nemzetben gondolkodó, radikális változást sürgető Jobbikosokra osztja a magyar választópolgárokat. Végül keményen így fakad ki a nyíregyházi levélíró:
„Hiába kiáltom, kérem, rimánkodom, hogy aki valóban nemzeti érzelmű és érdemi változást, szuverenitást, felvirágzást kíván hazánknak, az a Jobbikra, a nemzeti radikálisok közül legismertebb, leghitelesebb, komplett programmal és szükséges létszámú képviselőjelölttel rendelkező pártra adja voksát, mégis akadnak, kiknek drágább rongy élete, de legalábbis rövid távú politikai karrierje, mint a haza becsülete…”
A Leleplező szerkesztőségének véleménye:
Drábik Jánostól a tömegtájékoztatás valamennyi intézménye elhatárolódik. Különösen azt vetik a szemére, hogy állandóan a monetáris felségjogoknak a visszavételét sürgeti a központi banktól. Azt állítja, hogy addig nem lehet egyenlő esélyeket teremteni a magyar vállalkozók számára, amíg a monetáris hatalom nincs ismét közvetlenül a kormány és az Országgyűlés kezében. Évek óta sürgeti, hogy a magyar állam ne csak szabályozza, hanem közvetlenül szervezze és irányítsa is a gazdasági tevékenységet, és így teremtsen tömegesen munkaalkalmakat. A magyar munkával fedezett magyar fizetőeszköz kibocsátásával akar – országosan és önkormányzati szinten – infrastruktúrát és a termelőgazdaságot bővítő programokat beindítani. Azt állítja, hogy az ilyen programok finanszírozására történő pénzkibocsátás nem okoz inflációt, mert a programok révén előálló új objektumok, ipari kapacitás bővülés, a többlet termékek és szolgáltatások értéke fedezi a kibocsátott pénzt. Ehhez még multiplikátor hatásként járul, hogy segélyezett munkanélküliek tíz és százezrei juthatnának munkához, és válhatnának viszonylag rövid idő alatt adófizető munkavállalókká. Ezáltal megugrana az állam adóbevétele, és ez megkönnyítené, hogy további eladósítás nélkül finanszírozni tudja a nagy ellátórendszereket.
Drábik meggyőződéssel vallja, hogy a nemzeti vagyontól megfosztott magyar társadalom túlnyomó többsége nem tudja maga finanszírozni sem az iskolaügyet, sem az egészségügyi ellátást, sem a társadalombiztosítást. Mivel nincs vagyona, ezért tőkejövedelme sincs. Folyamatosan sürgeti a visszaállamosítást, a köztulajdon arányának növelését. Követeli, hogy az állam pontosan számoljon el a legutóbb felvett huszonötmilliárd dollár készenléti hitellel, amelyből már húszmilliárd dollárt fel is használtak. Folyamatosan hangoztatja, hogy az Európai Unióba történő belépés költségei lényegesen magasabbak, mint azok az ún. támogatások, amelyeket kín keservesen lehet csak visszapályázgatni. Az Európai Uniót egy felesleges államok feletti birodalmi struktúrának nevezi, amelyet a nemzetállamok felszámolása érdekében hoztak létre. Ez a bürokratikus vízfej teljesen abba az irányba fejlődik, mint az eurázsiai központú korábbi hasonló birodalom, a bukott Szovjetunió.
Drábik követeli az állam fegyveres erőszakra vonatkozó monopóliumára vonatkozó helyreállítását, és az őrző-védőnek nevezett felfegyverzett magánzsoldos hadsereg betiltását. Ha az ország vagyonát megszerzett érdekcsoportjainak szükségük van az immáron magánvagyonná átalakított egykori közvagyon védelmére, akkor megfelelő díjazásért az állam által fenntartott fegyveres erőt vegyék igénybe magánvagyonuk védelmében. Csak a közhatalom ellenőrizheti a fegyveres csoportokat.
Drábik az egyre kiéleződőbb roma kérdés megoldását is azzal akarja kezdeni, hogy vegyék el a legfontosabb hatalmat, a monetáris hatalmat néhány kinevezett embertől, és az állam ezzel a visszavett monetáris hatalommal finanszírozza azoknak a programjait, amelyeknél az alacsonyképzettségű, de dolgozni akaró cigány emberek tíz és százezrei juthatnának munkához. A cigány kérdés alapvető oka a pénzuralmi világrend által bevezetett hatalmi gazdaság, amely felszámolta az alacsony szakképzettségű munkahelyeket, és elvette a cigány lakosság életlehetőségét.
A közszolgálati tévék és rádiók munkatársai ezért félnek Drábiktól. De ugyanezt lehet elmondani a magántulajdonban lévő tömegtájékoztatási eszközökről is. Az ATV mindössze egyszer hívta be, de csak azért, hogy lejárassa. Miután ez a próbálkozása nem sikerült, ezért Drábik meghalt a számára. A nemzeti oldalhoz tartozó Hír TV, Echo TV és a hozzájuk tartozó rádiók számára Drábik ugyancsak nem létező személy. A munkatársak nem merik vállalni, hogy nézetei, elemzései elhangozzanak, mert féltik az állásukat. Ehelyett olyan szakértőket vesznek igénybe, akiknek a véleményét garantálja az az intézmény, ahol állásban vannak, továbbá azok a pénzügyi támogatók, akik ezeket a kutatóintézeteket finanszírozzák. Ha a politológusok mást mondanak, mint ami a finanszírozó intézmények és azok tulajdonosainak az érdeke, akkor veszélybe kerülhet munkahelyük és a saját egzisztenciájuk.
Drábik János eddigi élete során soha semmilyen pártnak nem volt a tagja és jelenleg sem az. A Kereszténydemokrata Párt támogatásával volt képviselőjelölt az 1998-as parlamenti választásokon, amikor még Münchenben lakott. Drábik János azonban a Leleplező című könyvújság munkatársaként, majd főszerkesztő helyetteseként számos írást publikált, ahol részletesen megindokolva kifejtette nézeteit. Ezekből egyértelműen kiderül, hogy ő a magyar nemzet valódi szükségletei, érdekei és értékei iránt érez elkötelezettséget. Kész minden nemzeti erőt önzetlenül segíteni, amely erre igényt tart. Számos előadást tartott az ország szinte minden nagyobb településén az elmúlt évtizedben, amelyért nem kért térítést. Ezek közül néhány felkerült az internetre is, ahol még mindig meghallgathatóak azokon a honlapokon, amelyeket barátai ajándékba készítettek a számára.
Drábik János írásai is szabadon felhasználhatóak, mert egyedüli érdekeltsége az, hogy felismerései, amelyek segíthetik a magyar nemezt felemelkedését, közkinccsé váljanak. Drábik János elment szinte mindenhová, ahová meghívták, gyakran erején felül is vállalva az előadások megtartását. A nemzeti oldalt képviselő pártok vezető szerveit nem kereste meg, mert csak oda megy, ahova hívják. Ezek a nemzeti pártok viszont – ők tudják miért – gondosan mellőzték. Érvényes ez arra a KDNP-re is, amelynek vezetősége nem találta fontosnak, hogy bevonja az országos politikája alakításába, nyilvánossághoz segítve nézeteit. Ugyanezt lehet elmondani arról a Fideszről, amelyhez mint a nemzeti oldal vezető pártjához, mindig megértéssel és segítőkészséggel viszonyult. Igaz, e pártnak az elnökét jobbnak tartja, mint a párt egészét, de ezt a nézetét se titkolta.
Drábik Jánosnak már 2008 végén, de különösen 2009-ben, több Jobbik által rendezett előadáson szóbahozták, hogy induljon pártjuk színeiben. Felmerült ez a lehetőség a kisebb, ún. Kossuth téri mozgalmak és pártok részéről is. Az Európai Parlamenti választásokon Drábik János egyértelműen Morvai Krisztinát támogatta, és tartózkodott attól, hogy saját indulásával az ő választási esélyeit rontsa. Morvaira úgy tekintett, mint aki jogvédő tevékenységével üstökösként tűnt fel a magyar politikai élet egén, és bátor, hozzáértő, szorgalmas tevékenységével immáron a nemzet állócsillagává vált.
A Jobbik részéről alapszervezeti szinten megnyilvánuló közeledést eddig nem követte a Jobbik elnökségének a közeledése. S mint már utaltunk rá, Drábik nem megy oda, ahova nem hívják. Mindössze azt tette, hogy amikor az internet útján áttanulmányozhatta a Jobbik programját, jelentkezett az elnökség részére telefonon és e-mail útján észrevételeivel. Örömmel töltötte el, hogy a programban eddig megjelent tizennégy könyvének számos gondolata, javaslata felbukkant. Ugyanakkor látnia kellett, hogy bizonyos kérdések el vannak nagyolva, nincsenek kellően kifejtve, és bár jó a program, egy sokkal jobbat is lehetne készíteni. Telefonhívásaira és e-mail üzeneteire azonban mindössze egy visszahívást kapott munkatársi szinten, tehát nem a vezetőktől. Így észrevételeit nem tudta időben elmondani.
Közben több kisebb párt képviselői is felkeresték írásban, telefonon, illetve személyesen, és felajánlották neki, hogy vállaljon képviselőjelöltséget a támogatásukkal. Ezeket Drábik egészen 2010. januárjáig következetesen elutasította. Arra számított, hogy végül is a Jobbik illetékesei fogják megkeresni. Ők azonban 2009 augusztusától 2010 január 3o-ig erre nem találtak alkalmat. Drábik csak 2010 január 30-án tartott előadást a Kisgazda Koalíció gyűlésén, de ezen a napon Ajkán és Pápán is tartott előadást a Jobbik rendezvényein. Nyilvánvalóvá vált, hogy a Jobbik vezetősége következetesen elzárkózik Drábik János felkérése elől. Lett volna legalább öt hónapjuk, hogy ezt megtegyék, ha akarták volna. Drábik így az őt körülvevő közéleti hallgatás egyre zártabb börtönéből úgy se tudott kitörni, hogy a parlamenti választási kampány valamiféle szereplőjeként nyilvánossághoz jusson. Ennek a szerepnek nem feltétlen kellett volna képviselőjelöltségnek lennie. Amit Drábik akart és akar, az a hallgatás falának az áttörése, vagyis, hogy lehetőséget kapjon fentebb ismertetett, és a magyar nemzet felemelkedése számára, általa rendkívül fontosan tartott javaslatainak a nagy nyilvánosság előtt történő elmondására. Korábban még volt Budapest TV, Zenit TV, Fix TV, ahol időnként szóhoz juthatott. De ezek a fórumok már nem léteznek, illetve a Zenit TV még internetes formában működik.
A Hír TV szerkesztőinek egy nemrég tartott fórumon, ahol közönségükkel találkozhattak, feltették a kérdést: miért mellőzik Drábik Jánost? A szerkesztők elnémultak, majd egyikük a következőket válaszolta: Miként lehetne egy olyan embernek megszólalási lehetőséget adni, aki olyanokat ír, hogy az Egyesült Államokban internáló, koncentrációs táborok létesültek. Drábik valóban írt erről, de csak az után, hogy tekintélyes egyetemeken tanító neves egyetemi tanárok pontos, dokumentált adatokra támaszkodva mindezt megírták. Drábik már tizenöt éve tud ezekről a programokról, mégpedig a washingtoni Kapitólium mellett egykor létezett könyvesboltban vásárolt könyvekből. Azért hallgatott, mert azok szerzői nem főáramlatú kutatók voltak. A Hír TV szerkesztőinek valójában maguknak kellene az ilyen – bonyolultnak és kellemetlennek tűnő – hírek nyomán oknyomozó és tényfeltáró tevékenységet folytatniuk. Ha ezt Drábik megteszi helyettük, akkor nem mellőzniük, hanem kérdezniük kellett volna őt.
Ilyen helyzetben került sor Torgyán József kezdeményezésére Drábik és a Kisgazda-Koalíció kapcsolatfelvételére. Ennek során kiderült, hogy Torgyán József és a Kisgazda-Koalíció teljes mértékben felvállalja mindazokat a programokat, amelyeket Drábik János immáron tizenkét éve szorgalmaz, és felajánlották neki az új párt listáján a második helyet.
Drábik tisztában volt azzal, hogy mennyire korlátozottak egy ilyen frissen alakult, és nagy támogatókkal nem rendelkező pártnak az esélyei. Ő azonban elsősorban nyilvánossághoz akart és akar jutni, és úgy vélte, hogy egy ilyen párt listáján való szereplése ezt a törekvését elősegítheti.
Azt is számításba vette, hogy a politikai nyilvánosság irányítói Torgyán Józsefet a múlt emberének tartják, aki már úgymond „leszerepelt”, és nem számíthat reálisan arra, hogy visszatérhet a nagy politikába. Drábik számára Torgyán József a rendszerváltásnak azt a politikusát jelenti, aki egyedül szállt következetesen harcba a reprivatizációért, a privatizációval szemben. Torgyán minden fórumon, szinte minden eszköz igénybe vételével követelte, hogy a magyar nemzeti vagyont más országokhoz hasonlóan azoknak adják vissza, akik az eredeti tulajdonosok voltak, és akiktől a kommunista diktatúra azt jogellenesen elvette. Torgyán Józsefet Münchenben a Szabad Európa Rádió szerkesztőségében egyes szerkesztők úgy hívták, hogy Mr. Reprivatizáció. Ma már tudjuk, hogy mennyire másképp alakulhatott volna a magyar átalakulás, ha a magyar nemzeti vagyon egyrészt az eredeti tulajdonosokhoz, másrészt azokhoz kerül vissza, akik ezt a tulajdont a diktatúra évei alatt kemény munkával létrehozzák.
Igaz-e az, hogy a nemzeti oldalnak csak egyetlen hangon szabad szólnia, s legfeljebb csak két hangon? A pártpolitika eleve kényszerpályára tereli a politikai véleménynyilvánítást és akaratformálást. Aki beáll pártkatonának, az erőssé válik, mert egy hatékony támogatóközösség áll mögötte. Ez az előnye. Hátránya viszont az, hogy a párt apparátusa, illetve annak irányítóinak a nézetei kötelezővé válnak a számára, és ezeket akkor is el kell fogadnia, ha a magyar nemzet érdekei szempontjából ő más politikai programokat vagy lépéseket tartana szükségesnek. Nemcsak az igazság, de az igazságosság kérdéseiben sem mindig lehet szavazattöbbséggel dönteni. Igaza lehet valakinek, aki a helyes álláspontot egyedül, vagy elenyésző kisebbség képviselőjeként hangoztatja. Ezért szükség van arra, hogy a magyar nemzet érdekeit is – a nagy nyilvánosság előtt – több hangon lehessen megszólaltatni.
Valójában a pártokat kellene előjogaiktól megfosztani. A választók és a képviselőjelöltek közti szerződéses megállapodásra kellene bízni egy adott kérdésben a képviselőjelöltek álláspontjának a kialakítását. A nemzeti oldalon is szükség van arra, hogy az azonos értékrendben gondolkodó pártok segítsék, ellenőrizzék és támogassák a nemzet felemelkedését szolgáló közös stratégia megvalósítását. Az önkontroll is fontos, de nem nélkülözhető a másoktól jövő ellenőrzés. Legfőképpen ki kell irtani azt az immáron meghonosodott nézetet, hogy a választási ígéreteket nem kell komolyan venni, és be sem kell tartani őket. A választói akarat meghamisítását szolgálja az az antidemokratikus, kirekesztő szabály, amely 5%-os parlamenti küszöbhöz köti az Országgyűlésbe történő bekerülést. Ez a szabály számos országban nem létezik, több országban 1%-ra mérsékelték, és eljött az idő, hogy Magyarországon is eltöröljék. Ebben az esetben a Kisgazda-Koalíció a parlamentben is érvényesíteni tudná támogató és ellenőrző szerepét a magyar nemzeti érdekek szolgálatában.
Úgy gondoljuk, hogy eme bevezető gondolatok elősegíthetik Drábik Jánosnak a Kisgazda-Koalíció kampánynyitó nagygyűlésén mondott beszédének a jobb megértését. A beszédet most teljes terjedelemben közöljük.
Mi történt veled Vona? – FÚSZ elnökségének nem hivatalos véleménye
április 6, 2010
Azt már megtapasztaltuk, hogy kiktől nem várhatunk jobbat, de nem szeretnénk abban az új pártban is csalódni, amely tiszta múltú, becsületes szándékú, bátor fiatalokból nőtt fel, és amely a vetélytársai között a LEGJOBBIK akar lenni.
Ha egy dinamikusan növekedő párt nyit, befogad tömegeket, akkor szükségszerűen a vezetőségnek is nyitottnak kell lennie újabb segítők befogadására. A nemzeti radikalizmus megerősödése úgy is felfogható, mint egy hosszú tanulási folyamat beérése. A gabonatermés nem egyedül az aratók, a kaszálók és cséplők munkájának eredménye, a termésben ott van azok izzadtsága is, akik feltörték az ugart, és a szántás-vetés nehéz munkáját végezték. A bejövő termésből, a politikai sikerből nekik is járna, ha az igazságosság politikai kategória lenne. Az érdemi-etikai demokráciához szükség van a vezetés nagyobb nyitottságára, hogy ne alakuljon át zárt érdekcsoporttá az adott párt vezetése.
Vannak olyan idősebb, nemzeti elkötelezettségüket életükkel dokumentáló, többek között karizmatikus személyek is, akik nagy segítségére lehettek volna a Jobbik nemzetstratégiájának a sikerre vitelében. (Gondolunk itt dr. Zétényi Zsoltra, dr. Bencze Izabellára, Varga Istvánra, dr. Drábik Jánosra és másokra.)
Világos, hogy Vona Gábornak magának kell egyértelműen a Jobbik első emberévé, vezető személyiségévé válnia. Egy ilyen cél elérésénél esetleg zavart okozhat, ha megjelennek a vezetésben, vagy a vezetés körül olyan idősebb személyek, akik ténylegesen – akár elismerik ezt a Jobbik ifjabb tagjai, akár nem – a nemzeti radikalizmus újjászületésének szellemi kezdeményezői voltak. Ezt a tényt az támasztja alá, hogy a Jobbik által képviselt program tartalma nagyrészt megjelent már Éliás Ádám 1993-as nemzeti politikai programjában, pontosodott és rendszereződött Síklaky István programkönyveiben, és szinte maradéktalan teljességében már publikálta dr. Drábik János azokban a tanulmányaiban és könyveiben, amiket akkor tett közzé, amikor a Jobbik még nem is létezett, mint politikai mozgalom és párt.
Ugyanezt lehet elmondani dr. Zétényi Zsoltról is, de ő elsősorban a magyar alkotmányosságot, a Szent Korona tant és a történelmi alkotmány hatályosságának a helyreállítását szorgalmazta. Dr. Zétényi Zsolt képviselte a magyar ügyet, amennyiben komoly előtanulmányokat folytatott annak érdekében, hogy a Kárpát-medence népei közül a magyar ajkúakat is megillesse az etnikai határ. Dr. Zétényi Zsoltnak még abban is kiemelkedő szerepe volt, hogy egyedüliként követelte a jog uralmának helyreállítását úgy is, hogy a kommunista diktatúra idején bűnöket elkövetetteket vonják felelősségre, de minimumként tiltsák ki őket a közéletből, a hatalom gyakorlásából. A magvetés nehéz munkáját olyanok végezték, mint Síklaki István, és az általa irányított Összefogás a Fennmaradásért Mozgalom, de kiemelkedő szerepe volt benne a dr. Zétényi Zsolthoz hasonló, nemzeti elkötelezettségű többi személynek is, mint például dr. Samu Mihály egyetemi tanárnak.
1. Vona Gábor szellemisége teljes mértékben megegyezik dr. Zétényi Zsolt, Varga István, dr. Bencze Izabella, dr. Tóth Zoltán József és dr. Drábik János szellemiségével. Az, hogy ő ezt magas színvonalon, és egyre hatékonyabban képviseli, rendkívül értékes és pozitív fejlemény. Teljesen érthető, hogy a Jobbik élén nem akarja vezető szerepe erősítését gyengíteni olyan újabb emberek bekapcsolásával, akik a nemzeti radikalizmus aktivizálásában fontos szerepet játszottak, de a Jobbik rendkívül nehéz szervezési és tömegkapcsolati munkájában nem, vagy nem kellő mértékben vettek részt.
2. A Jobbik természetesen nőtt ki a magyar társadalomból, és ő az örököse az égető sorskérdések megoldásának. A fiatalok úgy érzik, ha átveszik a megnevezett “öregek”, például Drábik János nézeteit, és azokat ők képviselik a politikai élet fórumain, akkor a Jobbik már eleget is tett a magyar nemzettel szemben vállalt kötelezettségeinek. Ez részben téves elgondolás, mivel a magyar nemzet alapvető szükségleteinek, érdekeinek és értékeinek a képviseletéhez nem elég a fiatalos lelkesedés, a nemzeti elkötelezettség, mert ez szakmai felkészültséget és élettapasztalatot is igényel. Nem biztos, hogy az ilyen fiatalok lesznek a leginkább vitaképes vitapartnerek a parlamentben egy Orbán Viktorral, egy Navracsics Tiborral, egy véres szájú Gyurcsány Ferenccel, vagy egy simaszájú Lendvai Ildikóval szemben. De megemlíthetjük a jól megfogalmazott Mesterházy Attilát és az arrogáns és pökhendi Bokros Lajost is. Vona Gábor természetesen kiemelkedően vitaképes, ebben csak dr. Morvai Krisztina a méltó társa, és jónak mondható a nagy tapasztalatokkal bíró Balczó Zoltán, Szegedi Csanád, és a fiatalok közül Z. Kárpát Dániel vagy Novák Előd is. Külön is óriási érték dr. Gaudi Nagy Tamás, aki szakjogászként és nemzeti politikusként egyaránt megüti a legmagasabb mércét.
3. A Jobbik számára veszteségnek számít a karizmatikus idősebbek kihagyása. Ez olyan veszteség, amelynek a hátrányait akkor fogja érezni, amikor ellenfelei a legkülönfélébb módon, és a legkülönfélébb fórumokon támadni fogják, és tagjait a véleményhatalom tulajdonosai is szorongatni fogják.
Úgy gondoljuk: Vona Gábornak azt a legitim igényét, hogy megerősítse személyes vezetési pozícióját, abból a szempontból kellett volna mérlegelnie, hogy a nemzetépítés hosszú távú stratégiája szempontjából előnyös-e a Jobbiknak és a magyar nemzetnek, ha mellőzi a nemzeti radikalizmus szellemi előkészítőinek számító, még élő és még mindig tettre kész, néhány idősebb személy bekapcsolását a Jobbik irányításába.
Csupán azért mellőzni az idősebb, szellemi vezetésre alkalmasságukat már bizonyított személyeket, mert tovább nehezíthetik Vona Gábor vezető pozíciójának egyértelmű megszilárdítását, valójában az össznemzeti érdekek alárendelését jelenti partikuláris pártérdekeknek, illetve személyi érdekeknek.
Meggyőződésünk, hogy dr. Zétényi Zsolt, Varga István és a hozzá hasonlók bekapcsolása a Jobbikot csak erősítette volna, és ily módon a nemzeti felemelkedés ügyét szolgálhatta volna. És az sem biztos, hogy bekapcsolásuk gyengítette volna Vona Gábor vezető státuszának megszilárdulását, mert például dr. Zétényi Zsolt és dr. Drábik János esetében olyan idősebb emberekről van szó, akik koruknál fogva riválisként már semmiképpen nem jöhetnek számításba. Összegezve a lényeget, a Jobbik nemzetstratégiai programját gyengítette azzal, hogy mellőzte a Jobbik szellemi irányítására alkalmas “öregeket”. Vona Gábor nem ismerte fel, hogy minden partikuláris érdeket megelőz a magyar nemzeti újjászületés, és az ezt vállaló nemzeti radikalizmus sikerének érdeke. Ehhez képest csak alárendelt szerepet játszik, hogy okozott volna-e tekintélyi problémákat a Jobbik vezetésében, ha politikusként is bekapcsolnak idősebb és tapasztaltabb, nemzeti elkötelezettségű, radikális személyeket.
Jellemző a Jobbik vezetősége szűklátókörűségére: arra már nem futotta erejükből, hogy egy olyan személynek, mint dr. Drábik János, – aki 61 előadást tartott a Jobbik által szervezett rendezvényeken, tehát lényegében országszerte népszerűsítette a Jobbik programját, – legalább egyetlen egyszer, akár telefonon, akár írásban megköszönje ezt az egyébként nem is olyan könnyű munkát. Ezeknek az előadásoknak igenis fontos szerepük volt abban, hogy a magyar választók körében ma már több százezren értik, hogy mi történt rendszerváltás címén Magyarországon, hogyan tűnt el a nemzeti vagyon, és hogyan lehetne azt visszaszerezni. Erősen kételkedünk abban, hogy például a magyar munkával fedezett magyar pénz bevezetésével, s az ilyen pénzzel finanszírozott országos programok létrehozásával kapcsolatos elképzeléseket a Jobbik képviselői kellő felkészültséggel tudják megvédeni az országgyűlésben. Ehhez nem elég a lelkesedés, a fiatalos energia, ehhez sok tapasztalat és tudás szükséges. Erről a jelek szerint a Jobbik elnöksége lemondott, pedig ezzel az egész magyar nemzetnek okozott kárt, és ennyiben ez egyáltalán nem magánügy.
Vona Gábornak tehát jól jöhetett, hogy ne legyenek további karizmatikus “öregek” körülötte, akik riválisai lehetnek a vezetésben, a fiataloknak pedig jól jött, hogy az “öregek” helyett is ők kerülhetnek be képviselőként a parlamentbe. Így egymásra talált Vona Gábor személyi érdeke és a fiatalok érdekei. Ezek az érdekek azonban rövid távú és partikuláris érdekek, nem szolgálják a nemzeti felemelkedés ügyét, hanem annak érvényesítését valójában megnehezítik.
Dr. Drábik János például felkérésre vállalta volna, hogy országgyűlési képviselő legyen, de nem azért, mert feltűnési viszketegségben szenved, hanem azért, hogy így áttörje azt a karantént, amelybe a véleményhatalom tulajdonosai zárták. Ha az országgyűlésben kérheti számon, hogy például mibe kerül nekünk az Európai Unió, vagy hogyan kellene valójában munkahelyeket teremteni, vagy leküzdeni az elburjánzott korrupciót, miként kellene megváltoztatni az alkotmányt, hogyan kellene visszavenni a privatizált monetáris hatalmat, és helyreállítani a közpénzrendszert, miként lehetne a helyi pénzek országos elterjesztésével több tízezer munkahelyet teremteni, – és lehetne sorolni az elgondolásokat, hiszen hat oldalon foglalta össze azokat a kérdéseket, amelyekről egyáltalán nincs szó a választási kampányban, – tehát, ha az országgyűlésben mondhatná el mindezt, akkor arról mégiscsak tudomást szerezhetne a széles nyilvánosság. Az országgyűlésben elhangzottakat számon tartják, és bizonyos feltételekkel a tömegtájékoztatási intézményeknek is kötelező azokkal foglalkozni. Egyértelműen a magyar társadalom érdeke lett volna, hogy ezeket a javaslatokat elsősorban az mondja el, aki már 14 könyvében foglalkozott velük, és aki a legfelkészültebb azok ismertetésére és megvédésére. Miért gondolják a Jobbikos fiatalok, hogy ezeket a fontos kérdéseket ők dr. Drábik Jánoshoz hasonló szinten tudják majd képviselni a parlamentben?
Más pártok is kaptak segítséget lelkes, önzetlen támogatóiktól, és mások is elmulasztották azt megköszönni. Az ilyenek ne csodálkozzanak, hogy csökken a népszerűségük, és a választók idővel jobbat várva, mást keresnek helyettük.
Elvárjuk, hogy a Jobbik a többinél különb legyen, tartsa meg választási ígéreteit, és emberi minőségében is a LEGJobbik legyen. Még “nem”-et is mondhat, ha vigyáz arra, hogy a választási kampányban mellőzött, vagy visszautasított személy a barátja maradjon, ha már addig is az volt. Éppen a jövőben is nyilvánvalóan kívánatos együttműködés érdekében.
Summázva: nagyon sajnáljuk, hogy a magyar sorskérrdések megoldását felvállaló nemzeti radikalizmus ügye a jelek szerint dilettánsok kezébe került, akiknek csak a saját karrierük számít. Ennek rendelik alá a szakértelmet. Ideje felébredni. Korai a vélt sikertől a választások előtt máris megrészegedni, buzgón nyaló kis nyikhajok által elszigetelődi, mert megeshet, hogy a hatalommámortól bilibe ér az irigy, féltékeny, náluk okosabbakat mellőző főjobbikosok keze.
7A FUSZ aggódó elnöksége
forrás: http://postaimre.euroweb4you.eu/news.php?extend.1272
Nagyszombati Zoltán levele
április 6, 2010
DRÁBIKOT A PARLAMENTBE !
Már kezdtem örülni! A “Drábik saj.táj – TKK – /Mi történt veled Vona?/ kapcsán!” cím alapján egy pillanatra végigszaladt bennem a gondolat:
1./ lám, Vonáék átértékelték a dolgokat és sajtótájékoztatón jelentik be, hogy dr. Drábik Jánost is indítják a választásokon, vagy
2./ nem indítják a választásokon, de kormányra kerülésükkor pozíciót adnak neki (államtitkár, miniszter helyettes, miniszter…)
Mert igenis, Drábik az elmúlt 20 évben (de már előtte is!) mérhetetlenül sokat tett a reális, valós rendszer változás, a haladó Magyarország, a magyarság érdekében. A Jobbik kampányaiban, rendezvényein szinte természetes módon figyelemre méltó és nagyhatású előadásokat tartott az ország különböző pontjain (köszönet nélkül). Természetes lett volna a gesztus, hogy felkérjék képviselőjelöltjüknek. Össze is jött volna annyi kopogtató cédula, hogy a kényes, Fidesz-erős XII. kerületben megküzdjön a Jobbikért, az igazságért, haladásért.
Mivel Drábik urat csak használta, de nem támogatta a Jobbik, így nem is kérték semmire sem… Ezért ment oda, ahová viszont hívták, a Torgyán-féle Kisgazdákhoz, – hiszen számára nem a párt szine a lényeges, nem a mentelmi jog, vagy a zsíros pozició, hanem csak egy dolog lebeg szeme előtt: JÓT TENNI A HAZÁÉRT! Drábik Jánost 2009. augusztusa óta a Jobbik több helyi vezetője kereste abból a célból, hogy vállalná-e képviselőjelöltséget a párt színeiben. Drábik erre igent mondott, és várta a Jobbik illetékes döntéshozóinak a jelentkezését. Erre nem került sor sem ősszel, sem decemberben, sem januárban. Január közepén, amikor már elkészült a Jobbik programja, amelynek az elkészítésébe nem vonták be, de amelynek a tartalmát megismerhette az internet útján, Drábik úgy döntött, hogy fontos kérdésekben azt még ki kellene egészíteni, és akkor sokkal reálisabb és meggyőzőbb lenne. Elsősorban azt kifogásolta, hogy a magyar munkával fedezett magyar pénz, mint elsődleges finanszírozási eszköz kibocsátása, és annak konkrét megoldása miért nem szerepel a programban, ugyanis tömegesen munkahelyeket csak ilyen magyar munkával fedezett közvetítő közeggel lehet finanszírozni, méghozzá az állam által szervezett, infrastruktúra-fejlesztő és a termelőgazdaságot bővítő programokkal. Ennek a hiánya gyengíti a Jobbik egyébként jó programját, de pont ott bizonytalanítja el, ahol arról van szó, hogy a programban tartalmazott gazdasági célkitűzéseket hogyan tudná a Jobbik finanszírozni. Ehhez nem elég például az adósság problémájának az újratárgyalása, elengedés, átütemezés kiharcolása, ezért Drábik János fontosnak tartotta, hogy megkeresse ebből a célból a Jobbik vezetését, elsősorban Vona Gábort, akivel személyesen egyetlen egyszer sem tudott szót váltani, a telefonhívásaira, amit üzenetrögzítőre mondott, soha választ nem kapott. Vona Gábor egyetlen egyszer nem hívta vissza. Ekkkor úgy döntött, hogy e-mail útján veszi fel a kapcsolatot, az e-mailekben megjelölte, hogy milyen nemzetstratégiai kérdésekről (és nem az ő személyi ambícióiról) kíván tárgyalni. Többi ilyen próbálkozására egy hölgy felhívta, és megkérdezte, mikor óhajt Vona Gáborral találkozni. Drábik erre azt válaszolta, hogy Vona Gábor az elfoglaltabb személy, ő jelöljön meg egy helyet és időpontot, és azt el fogja fogadni. Erre az udvarias válaszra semmilyen reagálás nem történt a Jobbik vezetése és adminisztrációja részéről. Ez után került sor 2010. január 30-án, hogy Drábik előadást tartott a Kisgazda-Koalíció nagygyűlésén. Ugyanezen a napon még két Jobbikos rendezvényen is tartott előadást, Ajkán és Pápán. A Jobbik vezetésének arra kellene választ adni, hogy 2010. január 30-ig miért szakított meg minden kapcsolatot Drábik Jánossal, holott tudnia kellett, hogy a Jobbik alapszervezetei rendszeresen felkérik előadások megtartására, és azokat Drábik meg is tartotta. (három év alatt eddig 61 Jobbik rendezvényen tartott előadást) Most mégis azt vetik Drábik szemére, hogy vállalta a Kisgazda-Koalícióval való együttműködést. Arról egy szó sincs, hogy miért mellőzte a Jobbik vezetése 2010. január 30-ig a Drábik Jánost – 61 választókerületi előadás felkérés, sikeres kampányolás után…!
Tavaly itt a neten keringett egy szavazó lista, ahol mindenki tehetett javaslatot, kiket szeretne vezető pozícióban látni. Köztársasági elnöknek, miniszterelnöknek egyaránt nagyon nagy szavazatot kapott dr. Drábik János. A tízes legjobb körben szerepelt… lám, ez sem volt elég egyik pártnak sem, hogy beemelje a vezérkarába…
Miért? Mert megmondja az igazat, a helyes utat, a megoldás képletet… csak merjük megcsinálni…
Lehet, hogy a “végrehajtók” bátorságával van baj… vagy féltékenyek a sikereire, népszerűségére…?
Igen, azt hiszem, mindannyian csalódottak vagyunk, hogy nem látjuk pozícióban Dr. Drábik Jánost.
Még, lehetne változtatni ezen… csak akarni kell(ene), bátornak kell(ene) lenni.
Amúgy az alábbi “Szebb jövőt” aláírású mini reagálásra utalva: mit szólnának a parlamenti képviselő jelöltek, ha nekik is ezt mondaná a választó polgár amit ők: “nem hiszem, hogy csak parlamenti képviselőként tudnák a nemzet ügyét szolgálni”. Miért gondolják a Jobbikos és többségükben még nem kellően felkészült, tapasztalatlan fiatalok, hogy ők eredményesebben tudják a nemzeti radikalizmus ügyét, a magyar sorskérdés megoldását szolgálni. Ez nagy felkészültséget, sok tudást és tapasztalatot, kapcsolatokat igénylő feladat, amelynek az elvégzésére a lelkesedés nem elég. Bármennyire is lelkes valaki, az nem elég ahhoz, hogy repülőgépet vezessen, vagy végrehajtson egy operációt. Azok a fiatalok, akik a nemzeti radikalizmus szellemiségének a kialakításában nem vehettek részt, mert még gyermekek voltak, valójában annak a munkának a haszonélvezői, amit ezek a mellőzött öregek végeztek el. A nemzeti sorskérdések megoldásáért folytatott küzdelemben most náluk van a staféta bot, és a kezükbe került az a döntés, hogy kik képviseljék a nemzeti radikalizmust az ország legfontosabb fórumán, az országgyűlésben. Ezek a fiatalok magukat gondolták a legalkalmasabbnak erre a feladatra, és lényegében kizárták az olyanokat, mint Drábik János, a parlamentből. A jelenlegi helyzetben egyénlieg nem lehet bekerülni az Országgyűlésbe, és ezek a Jobbikos fiatalok szerényen magukat választották azok helyett, akiknek tulajdonképpen köszönhetik azt, hogy fordulat állt be több százezer magyar lelkében, ezért beálltak a Jobbik mögé támogatónak. Jobb lenne, ha önhittség helyett kissé szerényebbek lennének, mert ez lenne a nemzet érdeke, és nagyon szomorú, hogy a saját személyes érdekeiket máris az ország érdekei elébe helyezték.
Az, aki azzal érvel, hogy micsoda beképzelt ez a Drábik, mert csak országgyűlési képviselőként tudja elképzelni, hogy a nemzet ügyét szolgálja, miért nem teszi fel azt a kérdést, hogy mennyire szerények azok a fiatalok, akik semmit nem tettek még le az asztalra azon kívül, hogy csatalakoztak a Jobbikhoz, és annak a szervezeti életében így vagy úgy részt vettek. Miért nem kérdezik meg azt, aki már befutó helyen van, – akkor miért kell, hogy a 22 éves felesége is külön képviselő legyen. Ide kívánkozik a lenti Jobbikos röpke reagálás utolsó sora. Joggal kérdezem én is az ő szavaikkal:
“Újabban mindenki parlamenti képviselőként tudja csak elképzelni az életét és úgy gondolja, hogy csak akként tud tenni valamit. Ez nem igaz. Nem értem ezt a hozzáállást.”
Mit tettek le ők ahhoz hasonlót a nemzeti radikalizmus asztalára, ami sokszorosan felülmúlná az “öreg” Drábikét. Miért csak Drábiknak kell maximális szerénységet tanúsítania, ezek a fiatalok miért nem szerényebbek? Na, ezt kellene ennek a hozzászólónak megválaszolnia, ha lenne benne hajlandóság a tárgyilagosságra. A Drábik esetében még szorít az idő is, hiszen lehet, hogy négy év múlva már talán nem lesz az élők sorában, és akkor a most elmulasztott lehetőséget már nem lehet jóvá tenni. Az ő tudásával, szónoki képességével, csak nyerne a Jobbik és az ország egyaránt! Most kell az ő nemzetközi és belső kapcsolatrendszerével, tudásával, vérmérsékletével, ismert- és elfogadottságával, tartalékaival tovább harcolni mindannyiunkért! Most kell labdát adni az egyik legjobban felkészült sztár játékosnak! A “nézők” szívesebben “vesznek jegyet” egy ilyen ismert, felkészült, bizonyítottan jó csatárra, – s végül is ez mindannyiunk érdeke, — igen, a Jobbik vezetőinek is!
Drábik János szava a parlamentből százszor többet ér, mint bárki másé. Megküzdött már értünk kívülről annyit, hogy megérdemli, hogy most hatványozottan tehesse “belülről” – végre eredménnyel!
Nincs már kifogás – már nem képviselőjelölt… sem a Torgyánnál, sem máshol…
Kedves Barátaim! Ha akarjátok, biztosan van megoldás arra, hogy Drábik János a Ti, a Mi érdekeinket a Tisztelt Házból szolgálja hatványozott erővel. Bizonyára csak egyeztetési okok, jogos- vagy oktalan tisztázható félreértés miatt kerülte el figyelmeteket Drábik János személye. Számtalan ok miatt kérem, kérjük, keressétek a megoldást, hogy kiköszörüljétek ezt a csorbát.
Javasoljuk, kérjétek fel Dr. Drábik Jánost, erősítse színeiteket, segítse Hazánkat a legméltóbb módon és fórumról, mint képviselő a Parlamentből – mindannyiunk örömére eredményesen!
Nagyszombati Zoltán